Hány ember elég ahhoz, hogy behódolj?
Három egyhangú ember akkora nyomást jelent, mint tizenöt. És ha egyetlen ember melletted jól válaszol, a tévedések a negyedére esnek.
Csoportos ülésen, megbeszélésen, többes beszélgetésben elhangzik egy szám, ami nem jó. Tudod, hogy nem jó. Körbenézel, és addig már négy ember rábólintott. Te akkor kerülsz sorra, amikor a bólintásokat már mind láttad, és ez a sorrend sokat számít.
Solomon Asch amerikai pszichológus pontosan ezt a helyzetet építette fel laborban az ötvenes években.
A feladat szándékosan könnyű volt. Az alanyok három vonal közül azt választották ki, amelyik hosszúságban egyezett a mintával. A különbségek jól láthatók. Az asztal körül rajta kívül mindenki be volt avatva, és sorban ugyanazt a rossz választ adták. Az alany a sor végén szólalt meg.
A válasz a címbeli kérdésre: nagyjából három.
Ott ugrik meg a nyomás.
Egyetlen ellentmondó emberrel szemben az alanyok a próbák 3,6 százalékában tévedtek. Kettővel szemben 13,6, hárommal szemben 31,8 százalékban. Ettől fölfelé a szám lényegében nem nő: négy-hét emberrel 35-37 százalék, tizenöttel 31,2. Három egyhangú ember nagyjából akkora nyomást jelent, mint tizenöt. A többség mérete háromig számít, onnan az egyhangúság dönt.
Van ennek egy fordítottja is, és ez a kísérlet leghasznosabb adata. Ha az alanyon kívül még egyetlen ember jól válaszolt, a tévedések a negyedére estek.
A közismert szám eközben egészen más, mint amire használják. Azt szokás mondani, hogy az emberek háromnegyede behódolt.
A szám igaz, csak mást jelent.
A kritikus próbák 36,8 százalékában engedtek az alanyok. Majdnem kétharmad részben kitartottak hát a saját szemük mellett, miközben a többiek egyhangúan az ellenkezőjét állították. Csoport nélkül a hibák aránya egy százalék alatt volt: harminchét emberből harmincöt egyetlen hibát sem követett el.
Az alanyok körülbelül egynegyede egyetlen alkalommal sem engedett. A másik végén 28,5 százalék a tizenkét lehetőségből nyolcszor vagy többször engedett. A maradék fele a kettő között. A háromnegyed azoknak az aránya, akik legalább egyszer engedtek. Asch maga is a válaszok szélsőséges egyéni különbségeiről írt, és a kísérletet a függetlenség vizsgálatának is szánta.
Egy 1990-es elemzés 99 tankönyvi ismertetést nézett végig 1953 és 1984 között, és azt találta, hogy évtizedről évtizedre egyre inkább csak a behódolás maradt meg belőle.
Ez a behódolásra szűkített olvasat makacsul tartja magát, sőt erősödött.
Richard Griggs 2015-ben 30 egyetemi bevezető tankönyvet nézett végig, és ezekben még kevesebb szó esett a független válaszokról, mint a korábbi évtizedek könyveiben.
Források
- Asch, S. E. (1955): Opinions and social pressure. Scientific American, 193(5), 31–35. - innen való a létszám szerinti adatsor (egy ellentmondó: 3,6%, kettő: 13,6%, három: 31,8%, négy: 35,1%, hat: 35,2%, hét: 37,1%, kilenc: 35,1%, tizenöt: 31,2%), a támogató partner hatása ("a nyomás a negyedére csökkent"), valamint az a mondat, hogy a kísérleti alanyok 75 százaléka engedett valamilyen mértékben.
- Asch, S. E. (1956): Studies of independence and conformity: I. A minority of one against a unanimous majority. Psychological Monographs: General and Applied, 70(9), 1–70. - a 3. táblázat adatai: a 123 alany 36,8 százalékos hibaaránya, a 29 végig független alany, a nyolc vagy annál több hibát vétő 35 ember, valamint a 37 fős kontrollcsoport, amelyből 35-en egyetlen hibát sem követtek el.
- Friend, R., Rafferty, Y., Bramel, D. (1990): A puzzling misinterpretation of the Asch ‘conformity’ study. European Journal of Social Psychology, 20(1), 29–44. - a 99 tankönyvi ismertetés elemzése az 1953 és 1984 közötti időszakból.
- Griggs, R. A. (2015): The disappearance of independence in textbook coverage of Asch’s social pressure experiments. Teaching of Psychology, 42(2), 137–142. - 30 tankönyv (20 bevezető pszichológia és 10 bevezető szociálpszichológia).
Zombori Tamás
Szociális munkás, coach
Tetszett a cikk?
Ha személyesen is szeretnéd folytatni a beszélgetést, foglalj egy időpontot.